Albán Alpok

Szerintem Albánia függő lettem. Harmadik alkalommal tekerek, evezek itt, és nem bírok vele betelni. A táj változatossága, a vendégszeretet, a sok esetlegesség, az egyszerűség, az egzotikum teszik ezt az országot idegenül is ismerőssé, sőt, otthonossá. Rendben, ez magánvélemény, de aki kicsit is rajong Erdélyért vagy Grúziáért, az nagyon hamar megérti majd, miről beszélek.

Lassan természetes, hogy packraft nélkül fel sem ülök a bicajra, és a túrákat is úgy állítom össze, hogy minél több evezésre jusson idő. Ezt a túrát is tervezgetem egy ideje, végül kb október közepére minden összeállt. Balával be a kocsiba, végállomás Montenegró, majd a felcuccolt bicajokkal, csónakkal a hátunkon az egyetlen északi hivatalos albán határ felé vettük az irányt. 

A Locus szerint egy meredek, de szuper, jelölt montis útvonal várt ránk. Aha. Még az evezők is előkerültek, hogy a dzsindzsában utat tudjunk törni, nem beszélve a kidőlt fákról, a követhetetlen, járatlan útról.

Túljutottunk a nehezén, de a határon már nem keltünk át, ránksötétedett, egy kőfejtőnél találtunk vizet és némi sík terepet az alváshoz. Az őszi-téli túrák egyetlen kellemetlensége, hogy hamar kezd sötétedni, és ha bivakolsz, a teljes sötétség előtt érdemes pihenőhelyet keresni. Cserébe már 10 körül alszunk, legalább kipihenjük magunkat. Szokás szerint csupa szárított kaja van nálunk, amihez csak víz kell, meg némi császárszalonna, ami viszont mindenbe jó, még magába is.

Tereptől függően napi 60-120 km-t haladtunk. Második nap a határátlépés után Teth felé indultunk. Bőven a hágó előtt sötétedett ránk, egyszer el is keveredtünk a kis hegyi falvak útvesztőjében. Úgy adódott, hogy egy temetőben éjszakáztunk. Itt minden legelő, porta, temető derékig érő kőfallal van elkerítve. Nem akartunk úgy ébredni, hogy birkák legelik a hálózsákot, a temető elég nyugalmasnak tűnt. A vacsora összeöntött zacskósleves, paradicsomos gulyás, vagy a bátrabbaknak újházi meggyleves;) Hajnalban kelés, pár falat sajt és szalonna, majd indulás.

A térképen különbözőképp jelzett útburkolatok nem igazán tükrözték a valóságot, de lassan elértük a Tethbe vezető országutat. Innen már csak felfelé. Az Albán alpok jellegzetessége, hogy minden hágó piszok magasra megy, a völgyek viszont visszaeresztenek 200 m környékére. Élmény a haladás.

A hágó 1800 fölé visz, majd felhőtlen gurulás Tethig. Albánia ezen részén nem igazán találhatsz klasszikus városokat, itt sem volt említésre méltó, szóval  tekertünk is tovább. Az út egy gyönyörű szurdok mellett visz, bár ezt felesleges is kiemelni, hiszen itt minden út egy gyönyörű szurdok mellett visz. Esetleg persze felszalad egy hágóra. Elfogyott az aszfalt, zúzott kövön haladtunk, elhagyott házak közt. A szállásunk is egy nagyobb romos porta mellett adódott. Másnap reménykedve, hogy már aznap vízen lehetünk, korán nyeregbe ugrottunk. Nem tartott soká az örömünk, egyre vadabb úton haladtunk, a kék jelzést követve, majd az egy járhatatlan szakasszal folytatódott. Végül úgy döntöttünk, visszafordulunk. Nem volt kellemes döntés, bosszantott is a másfél nap kiesés. Vissza Teth, ott egy furgon feldobott minket a hágó tetejére, legalább ennyi időt nyertünk. Majd legurultunk egész Shkoderig.

Ezt viszont kár lett volna kihagyni, csodálatos, pezsgő hangulatú ötvenezres kisváros, rengeteg kocsmával, kávézóval. Betoltunk egy jó adag sült húst, majd indultunk szállást keresni. A bántalmazott nők átmeneti szállásán találtunk éjszakázóhelyet, mindegy, hosszú:)  Bolyongtunk még egy keveset a város utcáin, de nem merültünk bele az éjszakába. Reggel fél hat körül a müezzinre keltünk, pakoltunk, és irány a Drin völgye. 

Koman kompkitötőjéből indultunk a packraft kalandra. Többen próbáltak minket meggyőzni arról, hogy komp az már nem fog menni, majd arról, hogy ezek a csónakok picik ide, de mi csak mosolyogtunk, kértünk egy sört, meg két bureket, felfújtuk és felpakoltuk a csónakokat, s már vízen is voltunk, a kikötői népek nem kis meglepetésére. Baj esetére még egy telefonszámot is kaptunk útravalóul.

Kellemes, meleg hátszélben eveztünk úgy 13 km-t, így sötétedésre be is értünk Skevin „kikötőjébe”. A kikötői kocsmát egy idősebb pár és a lányuk vitte. Alaposan besöröztünk és még pálinkázni is kedvünk támadt. Az este zenehallgatással ért véget, felváltva hallgattunk albán és magyar népzenéket. Mivel semmilyen közös nyelvet nem beszéltünk, a zene lett az. Aznap ott aludtunk a teraszon, reggel jóidőben össze is pakoltunk mindent. Ekkor jött a meglepetés: vendéglátóink isteni reggelivel kedveskedtek, kis lángoskák, fügelekvár, és friss sajt. Feltöltődve, örömmel kezdtünk a következő szakasznak, amely Lekbibajig tartott. 

A Drin duzzasztott szurdoka gyönyörű, végig egy szűk szorosban haladunk, hatalmas, csupasz sziklák közt. Áramlás nem nagyon van benne a duzzasztás miatt, de ahol összeszűkül, ott érezhető. Mi lentről felfelé eveztünk. A szél sem volt barátunk, alapból erősen szembe fújt, viharos pöffökkel. Nehezen, de haladtunk. Ha megálltál kicsit az evezésben, mondjuk fotózni, rögtön jópár méterrel visszább találtad magad. Egész napos harc volt a javából.  

Alig vártuk, hogy elérjük a Lekbibaji kikötőt, ami nem volt más, mint egy beomlott homokpad, és egy járatlan földút. Se kocsma, se burek. Felpakoltunk a partról, lehajigáltunk mindent, majd úgy döntöttünk, hogy csak feltekerünk a faluba, egy megérdemelt sörért. Ez a falu sem az itthon megszokott szerkezetű, a két vége közt mondjuk volt 250m szint. Nyilván a bolt, vagy minek nevezzük, a felső végén. Épp elcsíptük a morcos fejlámpás nénit, aki már igencsak kifelé igyekezett. Csoki hegyek, csokis kroaszan, sok sör, és a biztonság kedvéért kértünk még rakit is – errefelé így hívják a pálinkát. A néni elővett egy 30 literes marmonkannát, és töltött. Elképedtünk. Megittuk. 

Parton alvás már rutin, a reggeli pakolás kicsit elhúzódott, még száradtak a cuccok. Később sem haladtunk valami fényesen, immár Koszovó felé tartva, hamar úgy döntöttünk, hogy iszunk még valamit így reggel, ha már pihenőnap. Persze azért letoltunk Pejáig egy bő százast. 

Koszovó viszont meglepett. Pezsgő élet, rengeteg üzlet, Peja nyüzsgő városa felülmúlta minden várakozásunkat. Másra számítottunk. A feszültségre csak a város fölött folyamatosa köröző NATO helikopter emlékeztetett. Ez láthatóan a helyieket teljesen hidegen hagyta. Koszovóban nem akartunk időzni sokat, ezért még koraeste indultunk is a montenegrói határ felé. 

Pejától kelet felé keskeny és kanyargós hegyi út vitt a határig, egy még a sötétben is gyönyörű szurdokon keresztül. Nagy volt a forgalom, ezt annyira nem szerettük, viszont az autók lámpáinak fénye a hajtűkanyarokban gyönyörű részleteket tárt fel a sziklás patakvölgyből. Kis letérővel találtuk meg az eszményi bivakhelyet, egy teherautó árnyékában. Reméltük mi korábban indulunk, mint a gazdája, és ez össze is jött.

Az előző esti térképészkedés közben kezdett gyanússá válni, hogy itt nem lesz rendes határ, amit eddig folyamatos útnak láttunk, megfelelő nagyításban egy nyúlfarknyi szakaszon megszakadt. Mindenesetre már ott voltunk, szóval némi tanakodás után átléptünk Montenegróba. Tekertünk felfelé, még egy gyors kávét is összedobtunk. Az útról egy jó darabon semerre letérő. Na ekkor futottunk bele a járőrbe. Nem lehetett kérdés merről jöttünk, szóval vissza is akartak minket fordítani. Némi fejvakarás, térképnézegetés után ők is rájöttek, hogy irdatlan kerülőt kellene tegyünk, látva a sok cuccot, meg a nyúzott ábrázatunkat, elengedtek minket. Rendesek voltak na. 

Megkönnyebbülten tértünk le jobbra, az első jó felé vezető dózerútra, hiszen a kocsi sem volt már 60 kilométernél messzebb, és innen már csak lejtett az út. Montenegró is megérne egy külön túrát, olyan szép helyeken tekertünk végig. 

Így zárult a kaland, egy nappal hamarabb befejeztük a túrát, mint számoltam, de ennyi biztonsági tartalékot mindig kell hagyni. Ha a határról visszaküldenek, oda is lett volna az a nap.

Pár tény Albániáról

• Biztonságban vagy, az emberek kedvesek és segítőkészek
• A fiatalok beszélnek angolul, az idősebbek inkább olaszul, vagy németül, vagy sehogy
• Euroval is tudsz fizetni, viszont leginkább készpénzzel
• Nem kifejezetten olcsó, legalábbis pár év alatt sokat drágult
• Ahol van út, az általában nagyon jó minőségű
• Gyönyörű
• Menjetek Albániába