Ha bikepacking túracélpontokról van szó, méltatlanul kevés szó esik Erdélyről, pedig aki egyszer is tekert ezen ezerarcú ország bármelyik táján, az tudja, hogy páratlan élmény.

Sokszor hallom ellenvetésképp a sok pásztorkutyát, és a medvét, vagy a közutakon uralkodó kaotikus állapotokat. Szerintem nem vészes a helyzet egyik szempontból sem, a kutyák nagyok, a medvék még nagyobbak, a kamionok ugyanakkorák, mint itthon. Viszont ha akarsz, akár napokig nem találkozol senkivel – és ez behozhatatlan előny. Én régóta járom ezt a vidéket, szinte második otthonom lett – bár amint meglátom a Bihari hegyeket, rögtön elsőnek érzem.

Nekünk, az ország keleti feléről adottság a Bihar hegység, de ha az unalmas részeket ki akarod hagyni, Budapestről leugorhatsz vonattal Debrecenig, vagy akár Nagyváradig is.

Mindenesetre első bicajos állomásnak a révi szoros megfelelő is lehet, melynek mélyén a Sebes Körös kanyarog, szűk utat vágva a  sziklák közé. A jobb parton, néhol csak a sínek mentén vezető nem igazán ösvényen lehet tekerni, gravelnek kicsit erős. A rövidebbik vasúti alagúton áttekerhetsz, viszont a hosszabbikat nem ajánlom, nagyon keskeny, és tényleg hosszú.
Maga a szurdok is nagy élmény, de ha épp úgy van idő, érdemes beugrani a túlparton lévő Zichy-cseppkőbarlangba.

A szurdokból kiérve az út egy része aszfalt, de erről hamar letérhetsz, ha Barátkánál Körösponor felé fordulsz, majd Munteninél lesz az út újra aszfaltos. Pozor, Körösponortól a lejtő pazar. A következő falu már Jádremete, ahol két irányba is indulhatunk. Balra a Dragan-völgyi tározóhoz kapaszkodhatunk fel, minden métere megéri, a gát és a tározó is monumentális. A tározó medrét követi az út, a néhol belógó betonpilonokról is érdemes körbenézni, sőt – mivel az úttól beljebb van – itt éjszakázni sem problémás, ha közben besötétedne. Innen szinte egyes út vezet fel Biharfüredig, közben egy pár kilométeres kitérővel megnézheted az Ördögmalom vízesést. A bicajt nem éri meg felcipelni, jobb eldugni (bár ki elől?) az út mellett valahol. Utunk következő állomása Biharfüred, egyedüli látnivalója a Csodaforrás – tulajdonképp a Jád-patak – enyhén giccsesen kialakított sziklalépcsője. Bivakhelynek mindenesetre megteszi.

Ha még Jádremeténél úgy döntünk, hogy nem megyünk le a Dragan felé balra, akkor egyenesen a Lesi-tó felé folytathatjuk az utat. A vége ugyanaz lesz, Biharfüredre jutunk fel, csak a Jád völgyében haladva. Meseszép a völgy tele vízesésekkel, enyhén emelkedő, jól tekerhető igazi gravel. Ha teheted időzítsd úgy, hogy holdvilágnál, éjszaka, lámpa nélkül menj ezen az úton. Eszméletlen.

Amiért idáig tekertünk, tulajdonképp most következik, a Pádis fensík fölötti gerinc. Ha egyszer fent van az ember, már igazán élvezhető. Birka sok lehet, a kutyák barátságosak. Itt a gerinc közelében több jó bivakhelyet, elhagyott esztenát, menedékházat találni. Az időjárás hirtelen bír változni, 1600 méter körül vagyunk. Végigmehetünk egészen a Vigyázó csúcsáig, de elindulhatunk lefelé, a fennsíkra is. A lefelé vezető út elég köves, kirázza a lelket, és nem csak simán kiálló köves, hanem az a görgős fajta. Innen megint bent vagyunk a tutiban, elértük a Pádis-fennsíkot, ami arról híres, hogy talán egész Európában nincs még egy hely, ahol ilyen kis területen ennyi látványos karsztjelenségre csodálkozhatunk rá. Ezek nagy részét (Szamos bazár, Csodavár, Galbena szurdok) bicajjal is elérjük, ugyanakkor az utolsó kilométerek már nem is cipelhetők, leginkább vasalt utak. A Csodavárnál a Glavoj réten megkérhetjük valamelyik bodegást, hogy vigyázzon a kerókra, azt a látványt nem érdemes kihagyni. Persze a többit sem.

Szállást találunk könnyen, a környéken van kemping és panzió is rengeteg, de szinte bárhol letáborozhatunk. Mindenesetre erre a vidékre érdemes több napot szánni, még ha ebből néha gyalogtúra kerekedik is. Ha mégis meguntuk és tovább indulnánk, sok lehetőség közül választhatunk. A Pádisról lecsoroghatunk Kolozsvárra, bár miért tennénk ilyet – igaz az út gyönyörű volt eddig, most épp aszfaltozzák ezt az oldalt.

Nekem a kedvencem a Galbena-szurdok felé vezető út, leginkább azért, mert káprázatos látvány, jól tekerhető, bár a belépőjéhez is vesztenünk kell jó 700 métert , Pietroasa irányába gurulva. Ezt persze a Galbena patak völgyében gyorsan visszamásszuk. A leglátványosabb az út felső része, ahol belógó sziklafalak mellett haladunk, magasan a víz felett. A második hídnál érdemes beugrálni a láncokon legalább az Eminenciás- vízesésig.

A szurdokot magunk mögött hagyva egy kellemesen emelkedő erdei úton átérünk Aranyosra, az Aranyos-patak völgyébe. Útközben egy régi erdészház tornáca bivaknak is nagyszerű, ha megpillednénk.

Aranyosról a legkézenfekvőbb a Nagy Bihar megmászása, amely a szigethegység legmagasabb pontja, 1800 méter fölötti.

A másik lehetőség, hogy elindulunk a Torockói-hegység felé, igaz ez végig aszfaltút, de mérsékelten forgalmas. Útközben letérhetünk a nem épp szép emlékű Verespatak felé, és végigjárni az óvárost, elég sok régi bányászházat felujítottak. A közelben eltekerhetünk még a Detunáták bazaltorgonájáig, de ez már lassan a Torockói hegység, ez a bejegyzés pedig a Biharról szól.

A Pádisról elindulva Kolozsvár irányába egy jobbratérőn a Szkerisórai jégbarlanghoz is letekerhetünk – ez Erdély legnagyobb jegesbarlangja, és látogatható.

Közel sem értünk a rengeteg természeti látnivaló végére, érdemes utánaolvasni a környéknek és úgy elindulni. Készülj fel néha rettenetesen saras, agyagos, járhatatlan utakra. Főképp ahol közben épp fakitermelés zajlik. Víz mindenütt van, ha szűrős kulaccsal mész. Az emberek barátságosak, az eldugott helyeken nem beszélnek magyarul, egy két kivételtől eltekintve. Ha legalább köszönni, megköszönni, elbúcsúzni megtanulsz románul, máris mindenki roppant segítőkész. A kutyákat jobb nyugtatni, mint hergelni – nekem mindig bejött, olyan is volt, amelyik fél napot velem túrázott árkon bokron keresztül. A Biharban ritka a medve, és tart az embertől.

Extra lehet még – bár szerintem itthon ezt még kevesen műveljük – egy kis bikerafting. Ezen a vidéken a Sebes Körös és az Aranyos is raftolható, ha jó a vízállás. A Köves Körös bicajjal megpakolt csónakkal kicsit erős:)

Remélem sikerült kedvet csinálnom a Bihari-hegyekhez, ha ide tervezel túrát, szívesen segítek tanácsokkal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

HU_HU