Évekkel ezelőtt, ha igazán jó szórakozásra vágytunk, leugrottunk a Lápos völgyébe vadvízi kajakozni egy kicsit, naná, hogy a bicajok is helyet kaptak a csónak orrában. A völgy kb 50-60 km hosszan kajakozható, és valahogy vissza kellett jönni a végéről a táborhelyig. Ekkor még hiába kerestem hasonló tartalmakat a neten, alig találtam olyat, aki bicajjal a csónakban evezne.
Lápos völgy
Az egyetlen probléma ezzel a viszonylag nehéz (15 kg) felfújható kajakok szállítása. Próbáltuk bicajjal, nem jó, nincs élvezeti értéke. Ha mindent összeadsz, legalább 20-25 kiló cuccot kell cipelned.
Így mindenképp kocsihoz vagy kötve. Megoldáskeresés közben bukkantam rá a packraftokra. Hihetetlenül erős és könnyű, felfújható csónakok. Simán elbír 200 kilónyi cuccot, maga a kajak pedig összesen 2 kg. Az áruk viszont elég riasztó, a legolcsóbb is 1000 euro környékén van.
Amit olcsóbban megkapsz, annak az anyaga nem jó, mert PVC. Ezzel több probléma is van: egyrészt nehezebb, másrészt nem bírja a hideget.
Némi utánajárás után sikerült anyagot találni az extreme textilnél, és pár órányi howto videó elfogyasztása, valamint a speckó vasalók beszerzése után bele is vágtam a készítésbe. Szerencsére elég gazdag a szakirodalom. Senkinek nem akarom elvenni a kedvét, de nem egyszerű. Nagyon nehéz olyan pontosan összeilleszteni és levasalni az elemeket, hogy légzárók legyenek, Még úgy is, hogy a hegesztéseknél speciális tömítőt használsz.
De nem lehetetlen.
Még két-három csónak elkészítése után, a tapasztalatokat felhasználva bele fogunk vágni a „kereskedelmi” változat legyártásába is. Több változatot is tervezünk, akár horgászoknak is, a YAKRAFT 2.0 pedig speciálisan vadvízre lesz felkészítve, tehát felülről is vízzáró lesz, mivel nincs alsó vízelvezetési lehetőség.
Az első teszt a Tisza tavon, a második az Aranyos völgyében volt. Mindkét alkalommal kerékpárra szerelve jutott el a raft a vízig. Természetesen minden más is fel volt pakolva a bicajra, hiszen több napos túrák voltak. A csónak bevált, bírta a gyűrődést, és az a pár kiló plusz súly cipelése már igazán nem oszt vagy szoroz. Persze ez így pont annyi, hogy nem tudod megkerülni a hátizsákot, de a túrához akkora pluszt ad, hogy már el sem nagyon tudom képzelni a rafttalan bicajtúrát:)
Minden útvonalat, túratervet igyekszem úgy kialakítani, hogy legyen benne egy kis csorgás, zúgás.
A második csónak már spraydeckkel is fel lett szerelve, és hullámkötény is rögzíthető hozzá. Ezzel már komolyabb vadvízre is rámerészkedhetünk, nem megy be a víz, és ha borulunk, akkor is könnyen ki tudunk szabadulni a csónakból. A vasalás hosszadalmas folyamatának kiváltására a palástot már egy DIY hőlégfúvós hegesztővel tudjuk készíteni, ami pontosabb és strapabíróbb kötést biztosít majd. Persze a padlólemez és a merevítő elemek továbbra is vasalással kerülnek a helyükre.
Hogy ennek az egésznek mi értelme van? Szerintem nem kell magyarázni. Ennél nagyobb szabadság már tényleg nehezen elképzelhető. Egy csomó régi túraútvonalat át kell értelmeznünk, újrajárnunk. Olyan vidékek is izgalmassá válhatnak, amik eddig nem bírtak különösebb vonzerővel, de így a vízi útvonalakat is használva számtalan rejtett kincsre bukkanhatunk.
Anyagok
A titok az extra strapabíró és hegeszthető anyag, a TPU nylon. Többféle vastagság és bevonat létezik, a padlóhoz 650g-os 2 oldalon bevont, a csónaktesthez pedig 270g egy oldalas TPU nylont használunk. Meglehetősen drága az anyag, nem véletlenül PVC-ből készítik az átlagos csónakokat. Packraftot is láttam már belőle, de 2-3x olyan nehéz mint a TPU nylon. Márpedig itt a súly nagyon fontos. Ennek az anyagnak a másik nagy előnye a PVC-vel szemben az, hogy extrém hidegben sem veszti el a rugalmasságát. Kb. 180-200 fokon vasalható.